2019. január 6., vasárnap

A gázszerelő és Zila pillantása

A sztori a kép alatt kezdődik.
A hideg január első hetében elromlott a gázkonvektorunk! Szerdán felhívtam a kedvenc gázszerelőnket (70 éves kedves bácsi), aki azt mondta szombaton reggel 7-re eljön. Nem sok kedvem volt olyan korán felkelni, de muszáj igazodni a mesterhez, mert kevés a jó szakember. Azt tudni kell még, hogy az a szoba ahol elromlott a konvektorunk, 6 négyzetméter, és oda van berendezve a futópadunk, az elliptikus trénerünk és a szobabiciklink. És még az én utcai bringám is ott lóg a falon. Meg egy fogas a szoba másik felén, az is fent a falon, rajta egy csomó téli holmi. Szóval zsúfolásig tele van a szobácska, és az
edzőgépekig csak féloldalasan lehet bekúszni  olyan vékony hely van a gépek között. Na de a lényeg: tegnap 7-re várom a szerelő bácsit, felkelek 6-kor kirámolom a szobát (nem két perc a félmázsás gépeket kiszedni onnan!!), és 7-re nem jön! 8-kor, gondoltam már rácsörgök, hol akadt el? Azt mondja, leesett a hó, és valahol a hegyekben lakik, ahonnan nem mer autóval elindulni... Talán majd holnap, folytatja, de majd reggel felhív, hogy tud-e jönni. De - mondom -, Pista bácsi, kéne tudjam h. jössz-e vasárnap, vagy sem, mert akkor fel kell keljek korábban megint, kirámolni a szobát újra, mert amit ma kipakoltam, nem maradhat az előszobában, mert lépni sem tudunk tőlük. Azt feleli, nem kell azt kirámolni, ő úgyis elfér. Mondom neki, nem férsz el Pista bá', mert a futópad és a konvektor között 30 centi van, olyan szűk a hely, és a többi géptől nem tudom arrébb húzni! Oké, feleli, akkor majd holnap reggel 8-kor felhív, hogy tud-e indulni, vagy sem, és ha igen, akkor még úgyis egy óra mire ideér, és én addig kirámolok. Jó, gondoltam. Tehát ma reggel 8-ra vártuk a telefont! Felkelek 7. 59-kor, gondoltam úgyse telefonál pontosan, hiszen előző nap se hívott fel, hogy nem tud elindulni, nekem kellett hívnom őt egy óra várakozás után. De ma nem telik el 2 perc az ébredésem után, és 8 óra 1 perckor csörög a telefon! Beleszól: Zsolt, 5 perc múlva ott vagyok nálatok, mert már majdnem a ház előtt állok!!! Mondom neki, de hát Pista bácsi, nem ezt beszéltük meg! Jó, de előbb el tudtam indulni - mondja-, és pár perc, és már tényleg a ház előtt vagyok!. F@sza, gondoltam magamban, a szoba teli van, Aliz még alszik stb. Na, belopózom gyorsan a nagyszobába, és keltegetni kezdem Zilát: Drágám, kelj fel léci, mert a szerelőbácsi mindjárt itt van! Micsoda??? - kérdezi, álmosan. Hát igen, mondom... Aliz felkel, kissé morcosan lemászik a galériáról, álmos, de már csörög is a kaputelefon, Pista bá'-t be kell engedjem a kapun. Alizzal találkozom a fürdőszoba ajtaja előtt, és hát pont úgy néz rám, mint ezen a képen, amit most ideteszek nektek, hogy lássátok, milyen elnyomásban kell tengessem életemet, életem szerelme mellett   Látjátok? Olyan dühös, hogy ennek a nézésnek megadja magát egy NÁTO, nem hogy egy gázszerelő!  De az a gond, hogy nem is a szerelőbácsira néz ilyen csúnyán (aki még ott sincs, hanem, mivel a lift rossz, épp az emeletet mássza), hanem rám vet gyilkos pillantásokat!! Mondom neki, de hát Drágám, ne nézz rám ilyen "barátságosan"  hiszen én is épp olyan áldozat vagyok, mint te! Erre elmosolyodik, és mikor azt mondom neki, ölni tudsz a nézéseddel, már el is neveti magát  Tudom, h. álmos vagy, én se így képzeltem az ébredést - folytatom - de siess a fürdőbe, mert mindjárt itt az öreg. Nem haragszom - feleli -, sőt, nyugi, még dugni se akarok, ilyen korán reggel.  De ezt már nevetve mondja, viccel velem félúton a fürdő felé... Neeem??? - kérdezem én is nevetve. - Hogyhogy nem? Mi történt veled az éjjel, mintha nem is te lennél, rád se ismerek! Nevetve bevonul tusolni, én meg nyitom az ajtót, mert csengetnek. (...)

A javítás sikeres volt, és a 70 éves bácsika egy tündéri ember, csak néha nehéz hozzá igazodni. Pl. akkor, ha 2x kell SOS-be egy szobát kirámolni... Egyszer potyára, másszor pedig Zila gyilkos tekintete közepette  Jól indult a reggel!
Szép napot mindenkinek!!! (RLZs) A fotó egy kalandparkban készült, ahol csellel és fortéllyal rávettem Zilát, hogy másszon végig velem egy kötélpályán. Belement, de útközben meggondolta magát. Csakhogy már nem volt visszaút, se előre, se hátra! És hát akkor nézett rám ilyen szépen!! 







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése